Megvertem a gyerekem. Mit tegyek holnap?

Elszakadt a cérna. Odacsaptál. Meglegyintetted. Sosem gondoltad, hogy valaha is bántanád, mégis eljárt a kezed. Pedig megfogadtad, hogy te sosem. Hogy nem leszel olyan, mint anyád/apád. Hogy a te kicsi kincsed sose bánthatja senki, most pedig pont te?!

Megvertem a gyerekem! Hogy történhetett ez? Mi lesz ezután? Mit tehetek, hogy ne okozzak maradandó sérüléseket? Hogy állíthatom helyre a szülő-gyerek kapcsolatot? Nézzük, mi történik, ha a nevelési eszköztárunkban – minden korábbi elképzeléseink ellenére – megjelenik a verés, mint eszköz.

Verem a gyerekem? Mi számít verésnek?

Tisztázzuk: a fenékre vagy kézre csapás, a meglegyintés is verés, még akkor is, ha fizikai fájdalmat esetleg nem okoz. Ha a konnektorba nyúló kicsi kézre ráütsz – teljesen érthető a szándék – de mégiscsak ütés. Nem azért nem fog legközelebb konnektorba nyúlni, mert megtanítottad rá, hogy veszélyes, hanem mert fél a veréstől.

Egy pofon a pimasz kamasznak – megalázó és  szégyenletes. Amit nevelésnek vagy fegyelmezésnek szánunk, azzal sokmindent elérünk, de nem hiszem, hogy ezeket a hatásokat bármely szülő is kívánná a gyerekének. Hiába szépítünk az elnevezéssel, a kicsi verés is egy agresszív, kontrollvesztett bántalmazás, amelynek áldozata a gyerek – és mi, szülők is.

Elcsattanhat-e néha egy nevelő célzatú pofon? Ez azt jelenti, hogy megvertem a gyerekem?

Az 1997-es gyermekvédelmi törvény illetve az ENSZ által létrehozott és világszerte ratifikált gyermekjogai zéró toleranciát hirdetett a gyermekek fizikai bántalmazása ellen – ide tartozik az atyai vagy nevelő célzatúnak titulált pofon, de a pelenkás popsira verés is. Sajnos ettől a társadalom nagyrésze továbbra is a családok legbelsőbb ügyének gondolja a gyerekek nevelési célzatú verését, így inkább félrenéznek, sőt gyakran helyeslően bólogatnak, ha valaki egy két jól irányzott ütéssel alapozza meg szülői tekintélyét.

A XX. század végéig teljesen elfogadott volt a gyerekek fizikai bántalmazása mind a családban, mind az intézményekben, ezért nehéz elfogadtatni és megváltoztatni azt a beidegződést, hogy „engem is vertek, mégis rendes ember lett belőlem”. A felnőtt lakosság körében a mentális betegségek, a depresszió, szorongás, alkoholizmus, bántalmazó kapcsolatok áldozatainak mértékét elnézve minimum megkérdőjelezhető ez az állítás.

Tedd fel magadnak a kérdést: Mire akarod nevelni a gyereked a nevelő célzatú pofonnal? Van-e rá más módszered? Mit tanul a gyereked abból, ha megvered?

Verem a gyerekem rendszeresen: mit okozok neki ezzel?

A rendszeres bántalmazás életre szóló sebeket, súlyos személyiségfejlődési zavarokat okoz a gyerekeknek. Többféle képpen reagálhatnak a gyerekek az őket ért agresszív viselkedésre de az egyik legszörnyűbb következmény, hogy elhiszik magukról, hogy ők rosszak, hogy megérdemelték a nekik legfontosabb személytől a bántást.

Így az önértékelése, az önbecsülése nem fejlődik megfelelően, egyrészt saját teljesítményét, önmaga értékeit nem fogja értékelni, elismerni, másrészt felnőve determinálható, hogy felnőve bántalmazó kapcsolatba sodródik – mivel azt tanulta, hogy aki őt szereti, az bánthatja.

Az is előfordul, hogy a gyermek leválik a szülőjéről, elveszti a bizalmat és elveszti a reményt, hogy a szülő egy őt feltétel nélkül szerető lény, akihez bátran fordulhat problémáival, kérdéseivel, akivel megoszthatja örömeit, bánatát, terveit.

A bántalmazott gyerekek máshol fogják keresni az elismerést, a pozitív visszacsatolásokat vagy egyáltalán nem fogja érdekelni őket, hogy alkalmazkodjanak, megfeleljenek a társadalmi normáknak. Csalódnak a szeretetben, a családi és bizalmi kapcsolatokban, normális kötődésre, mély érzelmeken alapuló bizalmi kapcsolatok kialakítására nem, vagy csak nagyon nehezen, esetleg terápia után lesznek csak képesek. Súlyos személyiségzavarok (border line, pszichopátia, disszociatív személyiségzavar, depresszió)  kialakulásához vezethet a szülők bántalmazó viselkedése. A rendszeresen bántalmazott gyerekek agresszívvé válhatnak az óvodában, iskolában társaikkal, nevelőikkel szemben.

Hogyan érzi magát egy megvert gyerek?

A bántalmazott gyerekek szégyenlik magukat, azt ami velük történik. A bántalmazás folyamatos stresszt és szorongást generál, ennek feldolgozása vagy mások, vagy saját maga ellen irányuló agresszív viselkedésben jelenik meg – elvégre a szülőtől is azt a mintát kapta, hogy a problémamegoldás hatékony módja a veszekedés vagy verekedés, nem is nagyon tudja, hogy a konfliktusait másképp is kezelhetné.

Szintén gyakori tünete a rendszeres bántalmazásnak, hogy a gyerek a bizalmi kapcsolat elvesztésével szorongóvá válik, a normál stresszhelyzetekre is extrém módon reagálhat (pl: annyira izgul egy felelésnél, hogy leblokkol, sokáig bepisil – mindezt a büntetéstől való félelem is generálja), túl visszahúzódó vagy túl agresszív viselkedése miatt társai kirekesztik, így baráti kapcsolatokat sem tud kialakítani és a magány, illetve a bizalmi, kötődő kapcsolatok hiánya nemcsak gyermek de felnőttkorát is megmérgezi.

Összeomlás helyett inkább gondold végig: miért történt, min tudsz változtatni.

Megvertem a gyerekem, most mi lesz, rossz szülő lettem? Azért, mert egyszer megtörtént még nem vagy rossz szülő. Akinek van gyereke, az tudja: időnként nem könnyű higgadtnak maradni, gondoljunk csak a dackorszakra, a hisztikre vagy en bloc az egész kamaszkorra. Emellett a gyerekes léttel együtt járó fáradtság, az énidő hiánya, a felnőtt élet beszűkülése szintén feszültséget, szorongást, türelmetlenséget kelthet a szülőkben, ami aztán a gyereken csattan.

Ha gyerekkorodban téged is vertek, üvöltöztek veled, akkor valószínűleg ezek a viselkedésformák jönnek elő belőled a gyermekkorodból ismerős szituációkban – még akkor is, ha megfogadtad, hogy te nem leszel olyan.

Nagyon tudatos jelenlétet és önfegyelmet illetve önismeretet kíván meg az agresszív mintákat hozó felnőttől a hozott minták felülírása. Érdemes végiggondolni milyen szituációk váltják ki belőled az agresszivitást? Te magad milyen fizikai és mentális állapotban vagy ilyenkor? Mit tett a gyerek, amivel felbőszített, mi lehetett volna erre a nem eltúlzott reakció? Lehetséges, hogy sokat iszol, és át kellene gondolnod, hogy mit tudsz tenni az ivás abbahagyása érdekében?

Ezekben a helyzetekben mi történt veled gyerekkorodban? Tudtad-e már máskor másképp kezelni ezt a típusú helyzetet? Ha igen, hogyan és most mi volt más? Ezek a válaszok sokat segíthetnek abban, hogy végiggondold, miben tudsz TE változni a jövőben, hogy ezt elkerüljétek.

Hogyan fordulj a gyermekedhez másnap? Mit mondj neki? 

Bocsánatot kérni ha hibáztunk – nem mindig könnyű feladat. A gyereknek is van méltósága, önbecsülése, amelyet a viselkedésünkkel súlyosan megsértettünk, megaláztuk. Egy őszinte bocsánatkérés és a történtek megbeszélése – de nem magunk mentegetése vagy esetleg ostorozása – sokat segíthet a kapcsolat helyreállításában.

Ha képesek voltatok beszélni a témáról, közösen hozhattok új szabályokat, egyezményeket azokra a szituációkra, amielyek gyakran elmérgesednek. De fontos tudnod: neked, a felnőttnek, a felelős szülőnek kell változnia ahhoz, hogy a reakciók és a helyzet is tartósan és pozitívan változzon, hiszen a gyerek – az gyerek. A te viselkedésedért nem ő felel. És bizonyos életkorig a sajátjáért sem.

Milyen módon fegyelmezheted gyermekedet anélkül, hogy fizikailag bántanád? 

A verés nem nevelés. A verés a szülő tehetetlenségének, eszköztelenségének bizonyítéka. A nevelésnek, fegyelmezésnek rengeteg eszköze, módszere van ami nem jár testi-lelki bántalmazással. Ezek a módszerek tanulhatóak, elsajátíthatóak, bár meglehetősen nehéz felülírni azokat a hozott mintákat, amelyeket gyermekkorunkból hozunk és eddig nem próbáltuk meg tudatosan levetkőzni ezeket – de nem lehetetlen! A pozitív fegyelmezés – ahol a gyerek jó tulajdonságaira, a szülő belé vetett bizalmára tesszük a hangsúlyt a kommunikációban – például nemcsak feszültségmentesebbé teszi a szülő-gyerek viszonyt, de a gyermek önbizalmát is erősíti.

A szabályok, keretek konkrét megszabása, életkortól függően azok közös lefektetése biztonságot, kiszámíthatóságot ad gyereknek, szülőnek egyaránt. De ha végképp semmi nem jut eszedbe, a szituációból való kilépéssel megakadályozhatod, hogy olyat tegyél, amit később megbánnál. Amíg fizikálisan eltávolodsz, van lehetőséged pár mély levegőt venni, esetleg kiüvölteni az ablakon, visszatérve pedig higgadtabban, esetleg egy megszeppent gyereket találva már egész más szintről tudjátok tovább folytatni.

Hová fordulhatsz segítségért, ha nem akarsz bántalmazó szülő lenni?

Ha úgy érzed, nem megy másként, bizonyos szituációkban nem tudsz más eszközhöz nyúlni mint az üvöltés vagy a verés, de szeretnél ezen változtatni, szerencsére van hová, van kihez fordulni. Első körben jó, ha találsz olyat, akivel erről őszintén, bizalmasan tudsz beszélni: férj, barát, barátnő, vagy ha ez kevés lenne, nyugodtan kérj szaksegítséget. Ha iszol, akkor a mától nem iszom hirtelen elhatározása helyett gondold át, hogyan tudsz tartósan megszabadulni az alkoholtól.

Rengeteg pszichológus, coach, mentor és egyéb segítő szakember foglakozik olyan szülőkkel, akik szeretnék a nevelési eszköztárukat bővíteni, levetkőzni a rossz beidegződéseket. A gyermekjóléti szolgálatok illetve e nevelési tanácsadók munkatársai szintén szívesen nyújtanak szaksegítséget.

Ne felejtsd: nem attól leszel rossz szülő, ha egyszer megvered a gyereked, hanem ha ezt jogosnak és természetesnek érzed. A gyerek nem boxzsák. Ne törd össze a lelkét azzal, hogy bántod a testét.

Gyakran Ismételt Kérdések